Elektromos gitár

A régi időkben a zenekaroknak nagy problémát jelentett a gitár kihangosítása, mivel a fúvósszekció és a dobok elnyomták a gitár hangját. Ez a probléma megoldásra várt, ami 1931-ben következett be George D. Beauchamp amerikai hangszerésznek köszönhetően, aki a National String Instrument Corporation cég alapítójaként megalkotta az első gitárhangszedőt.

Beauchamp már 1925 óta kisérletezett azzal, hogy a húrok rezgéseit elektromos jelekké tudja alakítani. 1931-ben az elsőként elkészült hangszedőt megmutatta Beauchamp a fémgitárokat készítő Adolph Rickenbackernek, akivel később közös céget alapított.

Beauchamppel párhuzamosan a Lloyd Loar és a Gibson cég is foglalkozott ezzel a problémával, de a vállalat hamar tönkrement. Ennek ellenére az első elektromos gitár mégis a Gibson cégnél született meg, kicsivel később, 1939-ben. A Loar által kifejlesztett hangszedővel felszerelt Gibson ES-150 (a képen a jobb oldali gitár) mérföldkőnek számít a gitártörténetben.
Az új stílus egyik megteremtője nyomán a hangszert "Charlie Christian" gitárnak is nevezik.

Az első sorozatban gyártott gitár viszont Leo Fender nevéhez fűződik, aki a Gibson modellt, több éves fejlesztéssel átalakított tömörfa testű gitárrá, amit 1950-ben hozott forgalomba Fender Esquire néven (a képen a bal oldali gitár).
Az eredeti egy hangszedős felépítést felváltotta a két, majd három hangszedős konstrukció, majd 1954-ben a Fender Stratocaster gitáron megjelent az újdonságnak számított tremolórendszer, amely a teljes húrláb megdöntésével lehetőséget adott a játék közbeni húrfeszesség állításra. Ezzel az elektromos gitár elnyerte a mai napig szinte változatlan felépítését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.