Hogyan készül a csillagszóró?

A nitrát alapú csillagszóró kémiai összetétele: bárium-nitrát 54%, alumínium 10%, vas 30%, resinox 6%. A csillagszórók kevésbé ismert fajtái a perklorát alapúak, amelyek kálium-perklorátot tartalmaznak.
Ezekből az anyagokból masszát készítenek, és mártással felviszik őket egy fémszálra (általában egy drót rúdra). A pálca fajtájától függően ismételik meg a mártási eljárást, hogy elérjék a csillagszóró kívánt vastagságát, majd ezután megszárítják a még képlékeny masszát a drót felületén.

A gyár a megrendelő kívánsága alapján mindenféle méretet és formát le tud gyártani. A közönséges egyenes pálcák 10-70 cm között a leggyakoribbak.
Legkeresettebb a 16 cm-es, egyenes csillagszóró, melyből szezononként akár 5-6 százezer csomag is elfogyhat. Egyre elterjettebbnek minősül a figurális csillagszóró, melyek kört, négyzetet, fenyőfát, mikulást és sok más ismert jelképünket megformázhatják.

Kémiai összetétele sokban hasonlít a pirotechnikai termékekéhez, ami miatt a veszélyes áruk között az első osztályba sorolják őket, azaz a robbanóanyagok közé (Érdekesség, hogy a tűzijáték is ebbe a kategóriába tartozik). A magyarországi jogi szabályozás azonban a csillagszórót csekély veszélyessége miatt nem sorolja pirotechnikai terméknek, mellyel segíti szabad forgalmazását.

A hazánkban kapható csillagszórókat kínai pirotechnikai gyárakban állítják elő, feltehetően azok, akik a tűzijátékokat is.
Viszonylag olcsó árának és látványosságának köszönhetően napjainkban a csillagszóró kezdi kiszorítani a karácsonyi gyertyákat, de ne feledjük, hogy ez ugyanúgy veszélyekkel jár. Egy száraz fenyőfát akár a csillagszóró szikrái is meggyújthatnak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.