Római magistratusok és a Senatus
2010.03.06. 08:00
Tegnapi cikkemből kiindulva elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire egyértelmű számunkra a római közigazgatás részei. Olyan sokszor halljuk azokat a kifejezéseket, hogy Senatus, Consul, Dictator...stb. De vajon tudjuk is hogy ezek mit jelentenek? A tapasztalatom azt mutatja, hogy általában az emberek a jelenlegi magyarországi közigazgatással sincsenek tisztában, nemhogy még az ókori rómaival. Ebben a cikkemben szeretném dióhéjban bemutatni a főbb részeket, hogy mi ne az átlag emberekhez tartozzunk:
Consul:
Eredetileg a polgári irányítás és az államigazgatás vezetői és egyben a hadsereg parancsnokai voltak. Az időszámítás hiánya miatt a különböző éveket a consulokról nevezték el (pl.: Sulla éve). Kr.e. 509-től kettőt választott a comitia centuriata curiata (római népgyűlés), alsó korhatára a 43 év volt.
Hivatali idejük lejárta után visszaéléseikért felelősségre vonhatták őket. A hierarchia létráján közvetlen a néptribunusok és a dictatorok után következtek, tehát ők hívták össze a senatust, ők elnököltek az üléseken, és ők gondoskodtak a határozatok végrehajtásáról. Általában a közgyűléseket is a consulok hívták össze, valamint ők is vezették, tehát az ott meghozott határozatokért is a felelősséget nekik kellett vállalniuk.
Hivataluk után, mint proconsulok, a provinciák élén működtek.
A consuli cím egészen a császárkor végéig megmaradt, bár a Kr.e. I. századtól fontosságuk jelentősen csökkent.
Dictator:
Kr.e. 501-től a senatus kezdeményezésére és felhatalmazására az egyik consul nevezett ki egy dictatort, de csakis kizárólag súlyos, külső támadás esetén.
Köteles volt helyettest kinevezni magának és hivatali ideje alatt nem hagyhatta el Itáliát. A Dictator teljhatalmat élvezett és tetteiért nem lehetett felelősségre vonni még leköszönése után sem.
Kr.e. 216-ban a címet megszűntették, azonban Kr.e. 81-ben Cornelius Sulla újra felelevenítette, mint örökös dictator.
Néptribunus:
Kr.e. 494-től egy évre kettőt, majd négyet, végül tízet választott a plebejus népgyűlés. Fő feladatuk a plebejusok érdekeinek védelme, ezért jogukban állt a magistratusok határozatait megsemmisíteni, kivéve a censorok utasításait.
Személyük szent és sérthetetlen volt, házukban minden plebejus védelmet élvezhetett. Jogukban állt bíráskodni, összehívhatták a plebejusok gyűlését, törvényjavaslatot tehettek, később még a senatus összehívásának a jogával is rendelkeztek.
Először Cornelius Sulla korlátozta hatalmukat, majd a köztársaság bukása után szerepük szinte teljesen megszűnt.
Praetor:
Kr.e. 367-től egy évre egyet, majd kettőt, mad négyet, hatot és végül nyolcat választott a népgyűlés. Alsó korhatára a 40 év volt.
Fő feladatkörük a városi rend fenntartása, valamint a polgári és büntetőjogi bíráskodásban való részvétel volt. A consulok távollétében az államfői funkciókat ők gyakorolták, sőt még akár háborút is folytathattak. Hivataluk leteltével, mint propraetorok, a provinciákon dolgoztak.
Senatus:
Olyan tanácsadó testület, mely bizonyos tisztségviselői jogkörrel is rendelkezett. Kezdetben 300 tagja volt, akiket a cenzorok neveztek ki, de később Sulla 600-ra, majd Caesar 900-ra emelte a képviselők számát, ezzel is megnehíztve a törvénykezést és az egyetértést. (Képzeljük el, ha a mai Parlamentben 900 képviselő ülne...)
Fő feladatköre az állami pénzügyek ellenőrzése valamint a külpolitikai döntések (háború - béke) irányítása volt. Részben részt vett a törvényhozásban és az igazságszlgáltatásban is. Egyik fő feladatkörük a magistraturákra pályázók kiválasztása volt, amit csak a néptribunusi vétójoggal lehetett megváltoztatni.
A császárkorban gyakorlati jelentősége szinte már nem volt, csak a császár egyik bábszerveként funkcionált.
Update!
Cenzor:
Cenzus eszközlésével megbízott két hivatalnok, akiket 5 évente választottak, de tisztségüket csak másfél évig gyakorolhatták.
Feladatkörük eredetileg a vegyonbejelntések mintázatainak (formule), s a polgárok jegyzékének elkészítése és megőrzése volt, valamint az államvagyon kezelése, az államjavaknak s államjövdelmeknek bérbeadása, s a közmunkák iránti szerződések megkötése. Tehát fő foglalkozási területük a pénzügy volt, plusz ehhez kapcsolódott egy erkölcsbíráskodási hatáskör is.
A tisztség közismerten nagy tekintéllyel bírt, mert az ők kompetenciájukba tartozott a polgárok erkölcsei feletti felügyelet is, mely jelentékeny büntető hatalommal járt együtt.
Jogukban állt valamennyi osztályból embereket kizárni, valamint alsóbb osztályokba áthelyezni; a szenátorokat tisztségüktől megfosztani; speciális esetekben többletadót kivetni egyes polgárokra.
A köztársaság bukásával jelentőségük csökkent, majd a császári korban szinte teljesen megszűnt.
Pontifex maximus:
Az ókori Róma legmagasztosabb vallási beosztása, a legfelső pap. Tisztségét csak patríciusok tölthették be Kr. e. 254-ig, mivel ekkor egy plebejus foglalta el ezt a beosztást. Kezdetben szigorúan vallási hivatalnak számított, de fokozatosan politikai hatalom alá került, olyannyira, hogy Augustus uralkodása alatt a császár hivatalának rendelték alá.
Nagy Szent Gergely nevéhez fűződik a Pontifex Maximus pápai cím felvétele, amióta a katolikus pápa megnevezéseként is szolgál ez a kifejezés.
A pontifex szó latin eredetű, a pons + facere szavakból ered, aminek jelentése hídépítő, a maximusnak pedig hatalmas. A kifejezés eredete arra vezethető vissza, hogy a volt Rómában a hídépítés nagy jelentőséggel bírt, mivel a Tiberis föl nagy hidakat építettek és csak egy vallási vezető engedhette meg magának, hogy megzavarja a szent Tiberis folyását. Emellett szimbolikai jelentést is hordoz, ahogy a pontifexek egyengetik a hidat az ember és Isten között.
Szerző: Thailog
11 komment
Címkék: cenzor róma consul praetor dictator magistratus néptribunus senatus pontifex maximus
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
J_H_Mallory (törölt) 2010.03.07. 22:52:35
kéremszépen 2010.03.07. 22:56:15
Rotfuchs 2010.03.07. 22:57:09
Ha emlékezetem nem csal Augustus is tribunus volt, pontosan azért, hogy élvezhesse a vétójogot és a sérthetetlenséget (sacrosanctitas).
Amúgy kimaradt a censor, ami az egyik legfontosabb tisztség, valamint a pontifex maximus.
Rotfuchs 2010.03.07. 22:57:27
Ámbátor ha jól emlékszem Augustus is felvette a néptribunusi címet a vétójogért és a tribunusi sérthetetlenségért (sacrosanctitas).
Illetve hiányolom a censort és a pontifex maximust.
osztályátlag 2010.03.07. 22:57:52
Megjegyezném, hogy a comitia centuriata csak Kr.e. 443 után ülésezhetett, tehát ott consult nem tudtak választani Kr.e. 509-től.
Szerintem a szerző a comitia curiatara gondolt, mivel az a legelső római népgyűlés neve.
Ezért nem szeretem a netes ismereteket, mert sokszor tévesek.
Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2010.03.07. 22:58:05
2010.03.07. 22:58:48
Thailog 2010.03.07. 23:06:31
Egyet értek a hozzászólásoddal, bár ennek a cikknek nem az volt a lényege, hogy átfogó tanulmányt biztosítsak az olvasóknak. Azért is írtam a cikk elején, hogy dióhéjban szeretném ismertetni.