Melyik volt a világ második legnagyobb atomkatasztrófája?
2010.06.24. 08:00
Általában az 1986-os csernobili reaktorrobanást szokták a legsúlyosabb nukleáris katasztrófának nevezni, de vajon melyik lehet a második?
A nukleáris baleseteket sokféleképpen lehet értékelni. A szabadba jutott sugázás mennyisége, a szennyezett területek nagysága, a közvetlen ill. közvetett áldozatok száma, és így tovább.
Ha csak a reaktorbaleseteket nézzük, akkor a további két legnagyobb, az 1979-es amerikai Three Mile Island-i reaktorolvadás, és az 1957-es angliai Windscale-tűz.
A windscale-i üzem célja az volt, hogy minél előbb elő tudják állítani az angolok saját atombombájukat. A grafitmoderátoros reaktoroknak azonban van egy sajátossága, mégpedig az, hogy a maghasadásnál keletkező gyors neutronok időnként kilökdösik a grafitrácsból az atomokat, amelyek maguktól csak magasabb hőmérsékleten tudnak visszaugrani rácsbeli helyükre, miközben hő formájában adják le a kilökődéskor felvett pluszenergiájukat. Ez egy láncreakciót indít el, ami veszélyes hőmérséklet növekedést okozhat, ha nem kontrollált körülmények között zajlik. A reaktor mérnőkei ezért időnként óvatosan felmelegítették a reaktor grafitmagját, hogy az atomok visszatérjenek eredeti helyükre. Egy ilyen művelet során csúszott ki az irányítás a kezükből, ami végül katasztrófához vezetett.
Az első riasztó jelet a reaktor kiáramló hűtőlevegőjében megjelenő sugárzás növekedése adta, majd a töltőnyílásokban vörös izzás volt látható. Először kilökték a még sértetlen fűtőanyagkazettákat a grafittömbből, majd a ventilátorok kapacitásának növelésével próbálták hűteni a reaktort, de sikertelenül. 25 tonna folyékony szén-dioxidot hozattak, de mivel nem tudták pontosan a tűz fészkére irányítani, így ez is hatástalan volt. Végső megoldásként a vízhez folyamodtak, bár tudták, hogy a forró fémmel érintkezve könnyen hidrogénre és oxigénre bomlik, ami a levegővel keveredve könnyen robbanékony gázelegyet alkot.
Óriási szerencséjükre a víz óvatos beeresztésével a tüzet el tudták oltani, de a kiáramló levegővel összesen 700 TBq (terabecquerel) aktivitású égéstermék került a szabadba. A szerencsés időjárási viszonyoknak köszönhetően a lakosságot nem kellett kitelepíteni, viszont az érintett 500 négyzetkilométeres körzetben megtiltották a tehéntej fogyasztását közel egy hónapra.
A csernobili katasztrófában ennek csaknem a 2800-szorosa, 1,9 EBq (exabequerel) aktivitású szennyezőanyag szabadult fel. A viszonylag csekély szennyeződés és a tömeges sugárfertőzés elmaradásának kizárólag az az oka, hogy utólag, a reaktor kéményére szűrőberendezést szereltek, amely csökkentette a káros anyagok szabadba jutásának a mértékét. Érdekesség, hogy a reaktor építésekor ezeket a szűrőket nem is akarták beszerezni, mert pénzkidobásnak tartották, de John Cockcroft, a program vezetője, ragaszkodott a beszerzésükhöz. Képzeljük el a katasztrófa mértékét, ha a szűrők nem lettek volna...
Több hasonló felépítésű levegőhűtéses reaktort nem is építettek, mert a biztonsági feltételeknek nem tettek eleget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
