Baziliszkusz

A baziliszkusz olyan mesebeli lény, amely a kakas, a sárkány  és a gyík  keveréke. Kinézetre a kígyóhoz  hasonlít, fehér diadémjellegű folttal a fején, amelyet gyakran koronának ábrázolnak. Sokszor ábrázolják hatalmas sárkánygyíkként is. Nevének jelentése „kis király” görögül. A mesékben és egyéb kultúrtörténeti forrásokban mint ártó teremtmény bukkan fel. Tekintete halálos, a lehelete mérgező. Elpusztítani a saját tükörképe által lehet. A valóságban élő baziliszkusz nem ilyen ördögi teremtmény, de mégis tartogat számunkra meglepetést.

A baziliszkuszok rendszerint az esőerdőkön áthaladó folyók vagy kisebb tavak partján élnek, és apró rovarokkal táplálkoznak a levelek között. Méretük általában nem haladja meg a 25 centimétert, de a zöld baziliszkusz mérete - farkával együtt - eléri a 75 centimétert is. Az evolúció folyamán egyedülálló menekülési mechanizmust fejlesztettek ki, ugyanis ha veszélyben érzi az életét, vízbe veti magát, majd végigszalad a víz felszínén. Innen kapták becenevüket: Jézus Krisztus-gyík.  Sokan keresték a választ arra a kérdésre,hogy hogyan képes erre ez az állat. A kutatól sokáig úgy hitték, hogy ez a mutatvány valahogy a víz felületi feszültségének kihasználásán alapul. Viszont lassított felvételek segítségével sikerült elemezni a gyík mozgását a vízen. A baziliszkusz olyan gyorsan szalad, hogy buborékokat hoz létre, ahogy a lába a vízbe csapódik, majd ezekről a buborékokról rugaszkodik tovább, mielőtt azok kipukkadnának. A gyík hosszú, vékony lábujjait alulról különleges pikkelyek fedik, amelyek segítik a légbuborékok kialakulását.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.