Goldberg-variációk

Bach egyetlen, variáció formában íródott művét egy álmatlan grófnak és lelkes csemballistájának köszönhetjük.
A történet úgy szól, hogy Szászország orosz nagykövete, báró Hermann Karl von Keyserling gyakran szenvedett álmatlanságban, és így a házában lakó csemballistának, Goldbergnek kellett éjszakánként lágy dallamokkal szórakoztatni őt.

Bach Drezdában ismerkedett meg Keyserlingkkel, aki felkérte a híres zeneszerzőt, hogy alkosson Goldberg számára pár lágy, vidám dallamot, amivel éjszakánként álomba tudja majd őt ringatni. Bach elvállalta a munkát annak ellenére, hogy idegenkedett ettől a műfajtól, nem tartotta elég változatosnak és elegánsnak.
Keyserling teljesen el volt ragadtatva az eredménytől, nem tudott betelni a hallgatásával. Bach jutalma pedig egy aranyserleg volt, ami nem kevesebb, mint 100 Lajos-arannyal volt "kibélelve". Ez akkoriban jelentős összegnek számított, főként egy zenemű fizetségeként.

A mű egyébként gyönyörű példája a barokk variációművészetnek, mind a 30 változat önálló, sajátos karakterrel jelentkezik, miközben összekötőkapocsként tér vissza az ismétlődő basszustéma.

Ma már a Goldberg-variációkat Bach művészetének egyik csúcspontjaként tartják számon. A variációk keletkezéstörténetéről rengeteg vita folyik, az imént leírt verzió Bach első életrajzírójánál bukkant fel, de némely Bach-kutató ennek valóságtartalmát megkérdőjelezi. Például Christoph Wolff szerint a variációk a szerző billentyűs gyakorlatai (Klavier-Übung) közé illeszkedik, és nem megrendelésre íródtak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.