Folyók és hidak védőszentje

A folyóknak, a hidaknak, a hajósoknak, a halászoknak és a vízimolnároknak nem más a védőszentje, mint Nepomuki Szent János, ugyanis 1383-ban Prágában, a Moldva folyóban lelt halálával kiérdmelte magának ezt a címet az Egyháztól.

Az 1340-es években született, tanulmányait jogi irányon folytatta, de végül Prágában kanonoki, majd érseki helyettesként dolgozott. IV. Vencel cseh király feleségének saját, exkluzív gyóntatójává vált.
IV. Vencel király ellen mérgezési kísérlettel próbálkoztak, aminek a gyanúja alá mindenki bekerült. Gyanakodott a feleségére, az udvaroncokra, mindenkire, aki őt körülvette. Egyszer a király megkereste Szent Jánost és arra kötelezte, hogy gyónási titoktartását megszegve, árulja el a királynak felesége gyónását, mert tudnia kell, hogy ő követte-e el a szörnyű bűnt. János esküjéhez híven kitartott Egyháza mellett, és megtagadta a király kérését. Erre Jánost megkínoztatta, majd beledobatta a Moldvába.

A korabeli elbeszélések alapján János holttestét a víz alatt egy csodás fényjelenség mutatta meg; más legendák szerint a folyó apadt le olyan mértékben, hogy onnan János teste könnyűszerrel kiemelhetővé vált. Testének nyugodalmát végül a prágai Szent Vid-székesegyházban találták meg, és 1729-ben szentté avatták.
Az Egyház a gyónási titok vértanújaként is emlegiti, és emlékéhez híven színvonalas szobrokkal áldoznak szelleme előtt, amelyeket általában folyóvizek partján, hidaknál helyeznek el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.