Miért éppen Valentin-nap?

A Valentin-nap hallatán a legtöbb embernek a szerelmesek napja jut az eszébe, de vajon miért? Honnan ered ez a hagyomány?
Mint sok másnak, ennek is az eredetét a keresztény kultúrában találhatjuk meg, ugyanis Szent Bálintot, keresztény vértanút, minősítették a jegyesek védőszentjévé. Ennek a következménye, hogy Szent Bálint neve napján megünneplik a szerelmesek, közös boldogságukat.
Azonban február 14-e nemcsak a szerelmesek napja, mivel Szent Bálint védőszentje továbbá a fiatal házasoknak, az epilepsziásoknak, a lelkibetegeknek valamint azoknak is, akiknek fáj a hasuk. Tehát Szent Bálint őket is védelmezi az egész év során.

Valentin-nap másik érdekessége az ünneplés formája. Ha szeretnéd megtudni, hogy a különböző országokban milyen más-más módszerrel emlékeznek meg erről a napról, akkor ne habozz a tovább gombra kattintani!

Magyarország:
Nálunk ennek az ünnepnek nincsenek mélyre ható gyökerei. Sokak megünneplik, de sokan mások közömbösen tekintenek erre a napra.
A néphagyomány szerint ezen a napon választanak párt maguknak a verebek, és ha száraz, hideg az idő, akkor a gazdák sem panaszkodhatnak, mivel jó lesz a termés.

Japán:
Japán Valentin-nap iránti őrülete csak az amerikaiakéhoz fogható.
Ha hiszik, ha nem, a kialakulása mögött japán legnagyobb édességipari válallata áll, ugyanis ötven évvel ezelőtt bevezette azt a szokást, hogy csokoládét csak a nők adhatnak a férfiaknak. Persze mondanom sem kell, hogy ez a nap jelentős profitot termelt az édességgyárnak, ezért a japán édességiparosok szövetsége kinevezte március 14-ét "Fehér nap"-nak, aminek az volt a különlegessége, hogy itt a férfiaknak kell csokit adniuk azoknak a hölgyeknek, akiktől ők egy hónappal ezelőtt is kaptak.
A különböző csokiknak jelzésértéke is volt, más csoki járt a szerelmünknek, és más a barátunknak, a legolcsóbb csokikat pedig a legnépszerűtlenebb férfiaknak adták. Az, hogy valaki mennyi csokit kapott, az a japánok körében legalább annyira bizalmas kérdésnek minősült, mintha azt kérdezném tőle, hogy mennyi a havi keresete.

Anglia:
A középkori angol irodalomban fontos szerepet töltött be a szerelmesek napja, kedvelt téma volt az írók, költők körében. A legnépszerűbbek, Chaucer és Shakespeare műveiben is találunk rá utalásokat.
A XVIII. században már megjelentek a nyomtatott kártyácskák, majd később, a következő században pedig az üdvözlőlapok küldése is nagy népszerűségnek örvendett. Az 1800-as évek közepén exkluzív lapokat kezdtek el gyártani szalagokkal és csipkével.
A norfolkiak egy kissé ijesztő figurát is kitaláltak Jack Valentine néven, aki a hátsó ajtón kopogtatva ajándékokat hagy a gyerekeknek. (Cukros bácsi...:D)

Az ókori Róma:
Az ókori Rómabán február közepén tartották Lupercus pásztoristen napját, amikor szerelmi sorhúzással boronálták össze a párokat. Később az egyház ezt a pogány szokást Szent Bálint napjával kívánta összekapcsolni, ezért Gelasius pápa 496-ban elrendelte, hogy az egykori vértanúk napját február 14-én ünnepeljék. A történelmi források alapján a két vértanú - az egyik a Róma közeli Terni városának püspöke, a másik pedig pap volt - a harmadik században lettek vértanúk. A szerelmesekkel az utóbbi állt szorosabb kapcsolatban, aki II. Claudius császár akarata ellen a házasság szentségében részesített több fiatal párt is. A császár ezért kivégeztette Bálintot, de még halála előtt a börtönben megismerkedett a börtönőr leányával, akinek hátrahagyott egy kis levelet, amire ezt írta: "Valentinodtól".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.